Mi a thaywondo?

A thaywondo az ökölvívás, a karate, a judo technikáinak ötvözete.

A thaywondo eredete:

A thaywondo Puskár Béla stílusalapító nagymester nevéhez fűződik. Különféle stílusok keverékeként hozta létre az 1990-es évek elején. A thaywondo inkább támadó mintsem védekező jellegű küzdősport, de a küzdelemben felváltva használja a támadó és védő technikákat. Nem tartja magát szigorúan sem menetekhez, sem pedig szabályokhoz, ezért nem kifejezetten versenysport, de technikáinak hatékonysága révén versenyképes minden más küzdelmi rendszerben.

Technikái:

  • kéz: az ökölvívás technikáit használja, ezenkívül fordulásos, ugró-fordulásos ütéseket, illetve a karate ütéseit és könyökütéseket is ismer alapfokon.
  • láb: a karatéban ismert összes rúgást használja (talaj, és ugró rúgásokat is), de küzdelem közben nem a látványosság, hanem a hatékonyság az elsődleges cél.
  • egyéb technikák: alapfokú, a judóból ismert dobások, fojtások, kéztörések, feszítések, lökések, lábfogások maximum 10 mp.-ig.
  • magasabb övfokozatnál önvédelmet, fegyveres elleni önvédelmet is tanít. (Ju-jitsu, Aikido).
    •  
    A thaywondo erősségét, hatékonyságát a mindenféle ütő-, rúgó-, dobótechnikákban való jártasság adja. Az akaraterő, hit és magabiztosság mellett elengedhetetlen a magas fokú állóképesség kifejlesztése, a technikák értelmezése, megértése, ami hozzásegít azok ésszerű használatához a küzdelem során.

    A thaywondo tanulásához többféle képesség fejlesztése szükséges:

    Állóképesség fejlesztése:

  • zsákolás küzdelemmel (többféle időbeosztással)
  • futással hosszú, illetve rövidtávon (sprint)
  • ugrókötelezés

    • Fizikai erő fejlesztése:

  • fekvőtámaszokkal többféleképpen
  • felülések, húzódzkodások, kötélmászás
  • békaügetés, guggolás, felállás rúgásokkal
  • test-test elleni birkózás (rögbi)
  • súlyzózás egyénileg

    • Gyorsaság fejlesztése:

  • árnyékolás (technikák levegőbe)
  • páros gyakorlatok gyors végrehajtása (iskolázás)
  • zsákon való technikázás (könnyű érintéssel)
  • gyors, de gyenge technikai küzdelem (nonstop, semi)

    • Lazaság fejlesztése:

  • egyéni lazítógyakorlatok (gátülés, spárga)
  • láblendítés
  • bordásfalon történő lazítás

    • Rugalmasság fejlesztése:

  • magasba szökkenéssel
  • békaugrással lépcsőre
  • akadályok átugrásával
  • ugrókötelezéssel

    • Egyensúlyérzék fejlesztése:

  • lábkitartással
  • lassan, levegőbe történő rúgásokkal
  • padon, magasban végzett technikázással

    • Ütő-, rúgóerő fejlesztése:

  • zsákolással (erővel végzett technikákkal)
  • pontkesztyűbe bevitt erős találatokkal
  • medicinlabdába történő ütéssekkel
  • láb-, és kézisúlyzó használatával
  • gumikötél használatával

    • Térérzékelés fejlesztése: (elengedhetetlen a helyes küzdőtávolság megválasztása, megtartása)

  • zsákolással mozgó zsákon
  • páros gyakorlatokkal
  • küzdelemmel (csak egy kijelölt helyen)

    • Küzdelem fejlesztése:

  • páros gyakorlatok meghatározott technikákkal
  • mindenféle küzdéssel, több stílusban váltakozva

    • Bátorság, akaraterő, koncentrációs készség fejlesztése:

    A három dolog összefüggésben van egymással, mert hiába vagyunk erősek, gyorsak, technikásak, ha nem hiszünk tudásunkban, stílusunkban.
     
    Bátorság kell, hogy legyőzzük az ellenfelet, de ehhez
    akaraterőre is szükség van, mert ha elfáradunk, akkor sem adhatjuk fel. Ez csak
    koncentrálással érhető el.
     
    Ezt a három dolgot a legnehezebb fejleszteni. Csakis az edzéseken, becsületes munkával lehet.
     
    Tehát, ha valaki el akarja sajátítani ezt a harci rendszert,
    annak több feltétele van:
  • lehetőleg minden edzésen részt kell venni
  • plusz munkát kell végezni szabadidőben is
  • szorgalmasan, szívből kell dolgozni
  • a fejlődés érdekében fontos egymás segítése, buzdítása
    •